"Udvarláskor is inkább a nők nevetnek-mosolyognak, nem a férfiak, derül ki Robert Provine megfigyeléseiből. Ebben a helyzetben a nevetés a pár későbbi kötődési esélyeinek mércéje. Egyszerűbben fogalmazva: minél inkább meg tudja nevettetni a férfi a nőt, annál vonzóbb lesz a szemében. Ennek az az oka, hogy a nevettetés képességét domináns vonásként értékeljük, márpedig a nők inkább a domináns férfiakat kedvelik, a férfiak meg az alárendelt nőket. Provine azt is észlelte, hogy az alárendelt személy a domináns személy megnyugtatására nevet, a domináns pedig azért nevetteti az alárendelteket - miközben ő maga nem nevet -, hogy fölényét megőrizze.
A kutatások szerint a nő a számára vonzó férfi viccein nevet, a férfit pedig az a nő vonzza, aki nevet a viccein.
Ezért is olyan fontos a nő számára, hogy a férfinek humora legyen. Ha egy nő azt mondja: - Olyan mókás a pasi, megállás nélkül nevettünk egész este - általában arra gondol, hogy ő nevetett, mert a fickó egyfolytában nevettette.
A férfi szempontjából nem az a jó humorú nő, aki vicceket mesél, hanem aki az ő viccein nevet.
Lelkük mélyén a férfiak érzik a humor vonzerejét, pozíciójuk javítása érdekében épp ezért sokat versengenek egymással a legjobb viccmesélő címért. Sokukat kifejezetten dühíti, ha a viccmesélői szerepet valaki más sajátítja ki, különösen, ha nők vannak a közelben, és sikerül is őket megnevettetnie. Ilyenkor azt szűrik le magukban, hogy az illető egy hülye, és még csak nem is szellemes - függetlenül attól, hogy a nők mind gurulnak a nevetéstől. A férfiaknak tudomásul kell venniük, hogy a legtöbb nő számára vonzóbb a humoros férfi. Ám szerencsére a humor megtanulható." (Barbara és Allan Pease: A testbeszéd enciklopédiája, Park Könyvkiadó, Bp.)