Egy nap a Mester így szólt Haikuhoz a Virágzó Kertben:
 - Vigyázz az érzéseidre! Lelked rezdüléseiből tudod meg, ki vagy.
     Miközben intette a lányt, félrehajtotta a lilaakác fürtjeit, és rámutatott egy másik élet megbúvó, vékonyka fonalára.
 - Minden, ami benned megfogan, a te lelked hajtása. Fedezd fel, értsd meg, és adj meg neki mindent, ami szükséges ahhoz, hogy azzá válhasson, amivé lennie kell. Csak őt lásd, de őt magát saját fényében - se többet, se kevesebbet ne láss a valóságosnál. Vigyázz hát érzéseidre! Egyedül te értheted meg őket igazán. Ne árts nekik még jó szándékkal se - sohase erőltesd rájuk rég kihűlt szavak túl bőre, avagy túlságosan szűkre szabott köpenyét.
     A férfi beszélt, a Nap sütött, a virágok kitartóan árasztották bódító illatukat. Haiku elábrándozott.
 - Mondd, Mester, lehetséges, hogy szerelmes vagyok?
 - Szerelem? Én nem tudom, mi az. Talán soha nem is találkoztam vele.
     Haiku lesütötte szemét.
 - Mondd el, mit érzel! - kérte a Mester.
     Haiku hosszan hallgatott, de aztán mégis szólásra nyitotta száját.
 - Ha te jutsz az eszembe, mosolyogva járok az utcán, és elfelejtek leszállni a villamosról.
     A Mester a lány vállára tette kezét.
 - Látod, Haiku, nem tudod, mi ez, de a tiéd, és ez mindennél többet ér.

Szegény nyuszi!

     Nem tudom, kinek volt már nehéz dolga a wc-n, vagy ki az, aki nevezte már egyszerűen "nyúlbogyónak" a tányér tejbe öntött Nesquick csokis gabonapelyhet, de akivel ezek közül legalább az egyik megesett már, azt hiszem, hozzám hasonlóan részvéttel gondolt szegény húsvéti nyúlra, akinek bizony nem egy tojást kell "tojnia" ilyenkor Húsvét táján.

     A tojást az ősi hiedelem, a mágikus világkép az élet, a lélek székhelyének tartotta, az örök megújulás, az elpusztíthatatlan élet szimbólumának. A görög-római mitológia szerint a tojásból istenek születnek. A finnek nemzeti eposza, a Kalevala szerint pedig tojásból lett az egész világ. Az Éj leányának térdére rakta le tojásait egy kacsa. A régi hiedelmek szerint tehát a tojás az élet jelképe. Innen ered, hogy tavasszal, a természet újjászületésekor különös jelentőséget kap a húsvéti tojás. 

     De miért épp a nyuszi hozza?

    A nyúl több módon kerülhetett be a húsvéti szimbólumok tárházába. Szapora volta miatt a termékenységgel kapcsolható össze, éjjeli állatként pedig a Holddal, ami a szintén a termékenység szimbóluma. A nyúl eredeztethető a germán Ostara istennő legendájából is, miszerint Ostara haragjában a színes tojásokat tojó kedvelt  madarát nyúllá változtatta. Így érvényt nyer az az állítás, miszerint "a nyúl tojja a tojást".

    A néprajztudósok szerint a húsvéti nyuszi egy véletlen félreértés következtében jutott tojásosztogató szerepéhez. Ez Németországban történt, ahol egyes vidékeken húsvétkor gyöngytyúkkal és annak tojásával ajándékozták meg egymást az emberek. A gyöngytyúk német neve: Haselhuhn, rövidebben: Hasel. Ezt a szót hozták aztán tévesen összefüggésbe a nyulat jelentő Hase szóval.

    Így lett tehát a gyöngytyúkból nyúl, s ezért hozza a húsvéti tojást a nyuszi - ha belegondolunk, szegény nyuszinak milyen nehéz dolga lehet, talán egyből a piros tojás talányát is megfejthetjük...