"Én - mint mondtam - már elengedtem őket, de persze most nagyon jó lesz kicsit örülni egymásnak. Olyan ez, mintha ülnék a nézőtéren, miután megrendeztem a darabot, és onnantól már semmibe sem szólok bele. Nézem, ahogy alakulnak, fejlődnek, és ha olykor "szünetben" lehet, megölelem őket. Drukkolok nekik, de nem irányítok..." /Patanyó/
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése